Hatása közvetlen és tartós, csak időt kell rá szánni
A közös játék a családi boldogság forrása
ÍRTA: DlANNE HALES |
Egy programokkal zsúfolt hétvégén ötéves kislányunk, Júlia egyszer csak azt mondta: - Lehetetlen, hogy holnap már megint óvodába kell mennem! Hiszen még nem is játszottam!
Elképedtem. Júlia az egész hétvégét szórakozással töltötte. Meghívták egy születésnapi zsúrra, játszott az egyik barátnőjével, és szombat este az a fiatal lány vigyázott rá, akit valamennyi bébiszitte-re közül a legjobban szeret. Igaz, elmaradtak azok a programok, amelyeket családunk mindhárom tagja annyira szeret: vendéglői ebédelés, a vasárnap ágyban elköltött reggeli vagy a játék a közeli parkban. Ezt hiányolta Júlia.
Nem a mi családunk az egyetlen, amelynek nincs mindig ideje a közös szórakozásra. Sorra megkérdeztem a barátnőimet, mikor játszott együtt a családjuk.
Egyikük azt felelte, tavaly nyáron, amikor a tengerparton töltöttek egy hetet. A másik elmondta, hogy karácsonykor kitűnően érezték magukat, egészen addig, amíg kisfiuk rosszul nem lett, aminek a nagymama csipke téri tője látta kárát. Négygyermekes barátnőm felsóhajtott:
- Kinek van ideje játszani?
Úgy látszik, nem sok családnak.
Úgy látszik, nem sok családnak.
A játék kevés otthonban tartozik a legfontosabb tevékenységek közé. Pedig a közös szórakozás különlegesen fontos: kapocs, amely összeköti a családot; forrás, amelyből az emlékek táplálkoznak; egyik titkos összetevője lelki békénknek és ép elménknek.
- Az egészséges lelkület meghatározó eleme az elégedettség, és ebbe beletartozik a játékra és a vidámságra való képesség – állítja Rodney J. Shapiro pszichológus. A közös játék egyedülálló módon összehozza a szülőt és a gyermeket.
- A szórakozás egyenlőséget teremt közöttük — véli Marguerite Kelly, a The Mother's Almanac II (Anyák kalendáriuma) című könyv szerzője. — Amikor a szülők is csatlakoznak a szembekötősdit játszó gyermekekhez, és valamelyikük nekimegy egy fának, a gyerekek rájönnek, nincs abban semmi rossz, ha valaki ügyetlenkedik. Ha a szülő új játékkal próbálkozik és nem nagyon jeleskedik benne, a gyermek ebből azt szűri le, hogy érdemes belevágni új dolgokba. Abból, hogy a szülő kockázatot vállal és hibát követ el a gyermek fontos tanulságokat von le.
A szórakozás egy-egy új formájának megismertetésével a szülők sokszor olyan ajándékot adhatnak gyermekeiknek, amelynek öröme egy egész életre szól. Egy sportág vagy hobbi egész életükön át elkísérheti őket, és ez óriási kincs televízióközpontú korunkban.
Mindennél fontosabb, hogy szakítsunk időt a családi szórakozásra.
— Mint a megtakarított pénz, ez is jó befektetés: erősíti a családi öszsze tartozást — mondja Kelly, íme néhány ötlet arra, miként válhatnak ismét a családi élet részévé a közös tevékenységek.
Válasszunk olyasmit, amit igazán szeretünk. Mindegy, hogy mit; hajtogathatunk papírrepülőket, vagy süthetünk süteményt. Ha mi magunk élvezzük, elszórakoztatjuk vele a gyermeket, és ő is élvezni fogja.
- Emlékszem, milyen izgalommal készülődtem én is, amikor horgászni indultunk apámmal és bátyámmal.
Azóta is imádok horgászni — mondja Rhonda Anderson, egy kis importcég vezetője. — Most már a fiainkat is magunkkal vihetjük, és remélem, hogy ez nekik is életre szóló hobbijuk lesz.
Minél egyszerűbb, annál jobb. Ha a szórakozás már munkának tűnik, mi magunk sem csináljuk szívesen. Gondoljunk csak vissza, milyen játékba feledkeztünk bele leginkább gyerekkorunkban - valószínűleg valami egészen egyszerű időtöltés volt. Tehát menjünk gyermekünkkel kerékpározni, labdázzunk vagy kiránduljunk vele, de az is szórakoztató lehet, ha csak azt figyeljük, hogyan úszkálnak a falevelek egy nagy tócsában. Mondjunk mesét, vagy eregessünk együtt papírsárkányt.
Egy anya elmesélte, hogy a munkából hazaérve annyira kimerült, hogy nincs ereje bonyolult játékokba kezdeni a fiával. - Egyik nap fel is mentem a hálószobámba, hogy szundítsak egyet, a kisfiam utánam jött, és mellém bújt. Aztán játszani kezdtünk: kit milyen tárgyra vagy személyre emlékeztetnek a meny-nyezeten az árnyékok. Abból láthattam, mennyire élvezi a gyerek a dolgot, hogy amikor figyelmeztettem: nemsokára kezdődik a kedvenc tévéműsora, azt mondta, ő inkább marad és játszik velem.
Bolondozzunk! A gyerekeket elbűvöli, ha a szüleik komikus dolgokat művelnek. Egy négyéves kislány rávette diplomás, amúgy igen komoly és tartózkodó természetű szüleit, hogy menjenek el az óvodában
rendezett jelmezdélutánra „a három kismalacnak" öltözve. - Remekül mulattunk — emlékszik vissza a niama. - De a legjobb az egészben az volt, ahogyan kislányunk reagált, amikor apja meg én visítva üldözőbe vettük.
Játsszunk társasjátékot! Amikor a család kártyázik vagy társasjátékot játszik, a jó hangulat mellett kedélyes versengés is kialakul köztük, és ezt a legtöbb gyerek élvezi. Egy ismerős család minden hétvégén az egyik estét ilyesféle szórakozásnak szenteli, gyakran játszanak például Kapitaly -t. — Mi, felnőttek, jól szórakozunk — meséli az anya, Robyn Spizman—, közben a gyerekek gyakorolják a számolást, s fejlődik a kifejezőkészségük is, és ami a legfontosabb: élvezzük az együttlétet
A munka is lehet játék. — Amikor a szülők a gyermekekkel közösen dolgoznak, közelebb kerülnek egymáshoz - állítja Kelly. Ha valamilyen tennivalónak a gyerekekkel együtt vágunk neki, ne csináljunk nagy hűhót abból, hogy minden előírás szerint történik-e. Ha például ki akarjuk festeni a lakást, mindenki vegye föl a legócskább rongyait, takarjuk le gondosan a bútort, és akkor nem érdekes, hová fröcsköl a festék. Előbb-utóbb nyakig festékesek lesznek a szülők is, a gyerekekről nem is beszélve — de az is biztos, hogy közben rengeteget nevetnek.
Ne erőlködjünk! Abból rendszerint nem sok jó származik, ha egy családi utazásra úgy indulunk el, hogy most aztán „irtó jól" fogjuk érezni magunkat. Nem azon múlik, hogy mennyire nagyszabású, költséges és hosszú az utazás. Sokszor varázslatosabb egy egyszerű kirándulás.
Egy mama rájött, hogy a család életében kiemelkedő eseményekké váltak azok a nyári esték, amikor három gyermekével sétára indul¬tak. - Ilyenkor zseblámpát viszünk magunkkal, szentjánosbogarakat kergetünk és énekelünk - meséli. — Azt hiszem, ezekre az esti sétákra gyermekeim égész eletükben emlékezni fognak.
Ha a család nyaralni megy némelykor
tegyük azt, amit a gyerekek javasolnak, hangzik Marianne Garber tanácsa. - Az sem baj, ha az „előírt" múzeumi séta helyett a homokban játszunk.
NÉHA tegyük fel magunknak a kérdést: eleget játszik-e a család? javasolja Shapiro. - Sokunknak ez eszébe se jut. Pedig a játék és a szórakozás olyan ajándék, amellyel nemcsak gyermekeinket lepjük meg, hanem saját magunkat is.
A játékban az a legnagyszerűbb, hogy benne foglaltatik a jutalom is: a legtisztább öröm. Ha egyszer elkezdenek játszani, sem a szülők, sem a gyermekek nem akarják többé abbahagyni
